|   | 
    
      Harold Schiffman gyakorlatilag minden létező műfajban alkotott már.  A legkülönfélébb megrendelők számára készített műveket a floridai Tallahassee  Szimfonikusoktól kezdve a Nemzetközi Harsona Szövetségen és a greensboro-i  Észak-Karolina Egyetem zeneművészeti tanszékén át olyan kamarazenekarokig, mint  az Apple Trio, a Concertino Vonósnégyes vagy a Mallarmé Kamarazenekar. Kapott  felkérést Richard Burgin karmestertől, Albert Tipton fuvolaművésztől, Janice  Harsányi szopránénekestől, Jane Perry-Camp zongoraművésztől és Max Lifchitz  karmester/zongoraművésztől, a North/South Consonance vezetőjétől is. Műveit  számos nagyzenekar előadásában hallhatta a közönség, mint például az  Észak-Karolina-i Szimfonikusok és a San Franciscó-i ARTEA Kamarazenekar. 
      
      Harold Schiffman otthonában, 
      a floridai Tallahassee-ben, 
      2005. szeptember 5-én 
	  (fotó: Jane Perry-Camp)   
     1981 januárjában a New York-i Lincoln Center Alice  Tully Hall-ja adott otthont a Schiffman-művek 25 éves retrospektív előadásának,  melynek során mind szóló darabok, mind pedig kamaradarabok felhangzottak. A  Chapel Hill-beli Észak-Karolina Egyetem, volt diákja iránti tisztelete jeléül,  egy egész estés, szóló és nagyzenekari darabokat is felvonultató koncertet  szervezett 1992 novemberében. A North/South Consonance szervezésében 1998-ban,  a szerző 70. születésnapja alkalmából Jane Perry-Camp részleteket adott elő a Spectrum, My Ladye Jane’s Booke (1992)  című műből New York Cityben (a teljes mű premierje egyébként 1994  novemberében volt); 2003-ban, 75. születésnapja alkalmából a szerző műveit a  Carnegie Hall-beli Weill Hall-ban hallhatta a közönség. Majd 2008-ban, 80.  születésnapja tiszteletére Harold Schiffman művei a The Morgan Library &  Museum Gilder Lehrman termében hangzottak fel. Ugyanabban az évben, az  Észak-Karolina Egyetem Greensboro-i Zeneművészeti  Iskolájának dísztermében további  Schiffman-művek előadására került sor. A koncert egyben az Alma (2002) című, mezzoszopránra, vegyes kórusra és zenekarra írt  kantáta  helyi bemutatója is volt. 2000 júniusában az Extravaganza (1998)  három zongorára és tizenkét kézre az egyik legjelentősebb mű volt az Észak-Karolina Egyetem Greensboro-i Zeneművészeti Iskolájának 'Fókuszban a zongorairodalom 2000' című rendezvényén. Az  utóbbi évek legjelentősebb ősbemutatói a következők voltak: az Alma-oratórium 2005. április 15-i  világpremierje a Floridai Állami Egyetem Philharmonia  és a The University  Singers előadásában (mezzo-szoprán: Nadine Cheek Whitney, karmester: Alexander  Jiménez; Tallahassee, Florida), a Concertino  fuvolára és vonószenekarra (2004), Lisa Hansen szólistával és a North/South  Kamarazenekarral (karmester Max Lifchitz) 2005. január 9-én New York Cityben,  valamint a Blood Mountain dalciklus  (2007) előadása Gayle Seaton szopránénekessel és Jane Perry-Camp zongoristával,  szintén New York Cityben, 2008. március 9-én.  Az Alma című kantáta nemzetközi premierje 2008. október 16-án volt Győrött. A Győri  Filharmonikus Zenekart és a Nemzeti Énekkart Antal Mátyás vezényelte,  mezzo-szoprán szólót énekelt Halmai Katalin. A premierrel egy időben Győr városa Ezüst  Emlékérmet és a polgármester elismerő oklevelével adományozta Harold  Schiffman-nak, a zeneszerző városuk kultúrális életéért folytatott tevékenysége  elismeréseképpen. 
	 
       
      Harold Schiffman 1945-ös  greensboro-i érettségi  
	          vizsgaelőadásának programfüzete. A koncertprogram  
			  a  zeneszerző több saját művét is tartalmazta: hat 
			  Prelúdiumjából hármat  (Florence Hunt-nak 
			  dedikálva) és két Fantáziát hallhatott a közönség 
			  a  szerző előadásában. Megjegyzés: a Két Fantázia 
			  partitúráinak holléte máig  ismeretlen, elképzelhető, 
			  hogy azok megsemmisültek. A Hat Prelúdium („Opus 10”, 
			  1944) kottája azonban  előkerült. Helyszín: Florence Hunt 
			  lakása, Greensboro, Észak-Karolina (1945.  május 18.) 
     
       
    Harold Schiffman 2 évesen 
    Greensboro, Észak-Karolina, 1930 
    (fotó: Gonville   d´Ovies)  
     Az egyesült  államokbeli koncertek mellett Schiffman számos művét játszották Európa  különböző országaiban, Latin-Amerikában és a Távol-Keleten is. Művei és  partitúrái olyan kiadók gondozásában jelentek meg, mint az Associated/G.  Schirmer (New York), a Robert King Kiadó (Alphonse Leduc, Paris), a Southern  Music Company (San Antonio), a Columbia Music Company, a Harpa Hungarica (Bloomington),  és az Andres Editions (Tallahassee). Schiffman az ASCAP (Amerikai Zeneszerzők,  Írók és Kiadók Társasága) tagja, szimfonikus, kamara-, kórus- és szóló művei  számos lemezkiadó égisze alatt megjelentek, melyek közül a legfontosabbak:  North/South Recordings (N/S  R 1050, 1047, 1045, 1039, 1037, 1035,  1021, 1013, 1009, and 1001), Centaur (CRC2204), Amoris International (AISCVII). A hat legfrissebb  kiadvány a következő műveket tartalmazza: Alma-oratórium (2002),  Preludium és variációk (1970), II. Kamarakoncert, In Memoriam Edward  Kilényi (2000), Concertino oboára és kamarazenekarra (1977); az összes  vonósnégyese az Auer Quartet előadásában, Concertino fuvolára és vonószenekarra  (2004), Hegedűverseny (2006), Kettősverseny kürtre, fagottra és vonószenekarra  (1992), és Gordonkaverseny (1997), II. Szimfónia: Zene Győr városnak (2008), Ninnerella Variata  (1956), Branchwater Variációk (1987),   Blood Mountain Szvit (2008), és a Nyitány egy komédiához (1983). 
     Schiffman úr tanulmányait a Chapel Hill-i  Észak-Karolina Egyetemen, a kaliforniai Berkeley-n és a Floridai Állami Egyetemen,  Tallahassee-ben folytatta. Zeneszerzéstanára Roger Sessions volt, aki mellett  először Kaliforniában (mind az egyetemen, mind pedig magánórák keretében)  tanult, majd pedig 3 év katonai szolgálatot követően (1951-54) a Princeton-on,  New Jersey-ben. Másik nagy hatású mentora Dohnányi Ernő volt, akivel  Tallahassee-ben került kapcsolatba. 1959-től nyugdíjazásáig, 1983-ig  zeneszerzést oktatott a Floridai Állami Egyetemen, ahol 1985-ben Professor  Emeritus címet kapott. 1981-ben alapító tagja volt a Floridai Állami Egyetem Új  Zene Fesztiváljának. 
     2009 február  | 
      |